Anti aging elméletek a régebbieknél
Én például elég szabadon szoktam magamnak formálni a narratíva szubjektívebb elemeit, hogy mi a "jó" és "rossz".
Treat Wrinkles and Fine Lines at Home - Dr. Hansaji Yogendra
Kevéssé érdekel, hogy a játékvilág mit kommunikál felém, mint hogy én mit gondolok, de még ez az "én" is az a "fiktív én", aki a játékvilágban él, és én suttogom a fülébe a döntéseit. Az első probléma szerintem egyszerűbb.
A másik nekem is nehéz. Mikor lehet választani, akkor alapvetően mindig heteroszexuális férfit játszok, a női főszerepet esetleg akkor próbálom ki, ha egy harmadik -negyedik újrajátszásról lenne szó, amit már muszáj kicsit változatosabbá tenni valamivel az előzőektől.
Erre kevés a precedensem, de úgy találtam, hogy segít, ha minden másban is a saját tükörképem játszom. Tehát ha pl. Talán az sem árt, ha játszottál már olyan játékkal, ahol nem tudsz válogatni, mindenképp egy nőies nő a főhős.
Erről a húgommal volt egyszer régebben egy érdekes beszélgetésem, aki nem értette meg, hogy nekem mi tetszik a The Longest Journey és Dreamfall játékokban, mert szerinte csak egy nő értheti meg April-t és Zoe-t.
Én előbbinél nem is tartottam relevánsnak a főhős nemi identitását, utóbbinál viszont már részben igazat adtam neki nem egészen, de legalább egyfajta "kétely" formájában, hogy talán igaza lehet, hogy nekem itt valójában kimarad valami.
A fordulópont pedig nemrég a harmadik rész első epizódja volt, mikor egyértelműen anti aging elméletek a régebbieknél a szerepből amiatt, hogy belekényszerítettek egy döntéshozásba egy férfival folytatott érzelmi kapcsolat okán.
Mivel ez kaland- és nem szerepjáték, így nem én kölcsönzöm sem a narratíva szubjektív felét, sem a karakter személyiségének egy részét. Át kéne élnem az előre definiált szerepét úgy, ahogy ő gondolkodik és ebben a szituációban ez tényleg nem igazán sikerült.
Némi hezitálás és "meditálás" után nagyjából talán igen, de semmiképp nem zökkenőmentesen, így valószínűleg nem is igazán őszintén.